1991. november 13.
Leányom, Lelkem kedvese, nem tudtad? Nem tudtad, hogy Lelkem a te semmiségeden pihen? Nem hallottad, hogy gyönyörűségemet lelem abban, ha Arcomat teljesen felfedem a gyermekek előtt? Nem olvastad: - Teremtőd a te örömöd, - Felkented a te Szerelmed - Szentlelkem a te Fáklyád. Váljék javadra, gyermekem, mindaz az adomány, amelyet neked adtam, és állítsd helyre házamat! Amikor egyszer egy folyó mellett jártam, megpillantottam egy víz hozta fát 2, amelyet a világi áramlat sodort magával. Fölé hajoltam és kiemeltem a folyóból. Hazavittem és elültettem gyönyörűségem kertjében. Egy száraz fadarabból, belőled, fát alkottam. Így szóltam: "Növekedj! Növekedj és verj gyökeret kertemben, az én birtokomon. Bimbóidból árassz illatot, mely megenyhíti igazságosságomat." Így szóltam: "Gyümölcsfürtöket teremsz minden hónapban és leveleid sokak gyógyítására szolgálnak." Időnként kedvem szerint megnyeslek. Gyönyörűségemre szolgál, ha látom, miként bimbóznak virágaid, és hogyan növekednek folytonosan gyümölcseid. ![]() Egyedül csak a szentélyemből 3 folyó Víz 4 segítheti növekedésedet és adhat neked életet. Én, Jahve vigyázok rád, hogy növekedj. Kedvemre van, hogy olykor felszedjek víz hozta fákat 5. Életet tudok adni mindazoknak, akiket utamon felszedek. 1 Róm 10,20. 2 Isten rám utalt 3 Jézus Szentséges Szívéből 4 a Szentlélek 5 Isten egy másik kiváltságos lélekre utalt, akivel megengedte, hogy találkozzam |