|
Rhodos, 1990. július 28. Jézusom, beborított a fásultság felhője. Nem tudom, hogyan kerüljek ki ebből a fásultságból, én szegény nyomor... Tudom, de miért nem kéred segítségemet? És miért tekintesz másfelé? Ha felém fordítod tekinteted, meglátod világosságomat, és megadom neked mindazt, amit kérsz  !
Szegény vagy, de én tudok rólad gondoskodni. Elég azt mondanom: Növekedj! Virágozz! És pusztaságodba folyókat vezethetek. Gyermekem, elhagytalak-e valaha?
Nem Uram, soha. Akkor hogyan lehet, hogy nem hittél jelenlétemben? 1 Nem érted, hogy állandóan tekinteted kerestem? Menyasszonyom lettél, ugye? Igen, Uram. Akkor nézz rám olykor! - ez a te dolgod. Figyelj rám Vassula, nekem nincs rád szükségem. Tudod, hogy elég vagyok önmagamban. Több alkalommal megmondtam neked, hogy mindenható vagyok, de szeretem a gyengeséget, mivel leginkább azáltal mutatkozik meg az én erőm. Kicsim, mindennap, életed minden órájában és percében veled vagyok. Mindig közöttetek vagyok... Ne feledd, hogy Édesanyámmal vagyok! Nem feledem, Uram. Ismételd utánam: mi ketten mindörökre! 1 Amikor aznap délután lelkem szemével láttam Őt. |
