HOME INDEX
EGYIPTOM


(A 2000. február 12-i üzenet folytatása)

Hallgass meg, Vassula! Én hoztam ki egész családodat Egyiptom áldott földjéről, ahonnan mind a mai napig felszáll még az égbe Fiamnak, az Ő Édesanyjának és Józsefnek, az igaz embernek az illata. Már ott is örömmel tekintettem rád, és megesküdtem:

"E virág által foglak összegyűjteni benneteket a különböző népekből és vallásokból, és ki fogom nyilvánítani előttetek atyai szeretetemet és irgalmamat. Az ő törékenységén keresztül fogom életre kelteni a nemzeteket, és megújítom őket lelki forradalommal. Az a szándékom, hogy e virágszál által mutassam meg szentségemet minden nemzet előtt. Azoknak azonban, akik megtiltják prófétáimnak, hogy prófétáljanak, trónomról csodálatos prófétai figyelmeztetést és parancsot adok választottammal kapcsolatban, őt pedig felkenem, hogy ne álljon ellen prófétai felszólításomnak."

"Egyiptom! Én prófétát támasztottam földedből, te pedig egykor kenyeret adtál Fiamnak, miért ne támaszthatnék tehát újból prófétát belőled? E prófétából az én Szavam hallatszik, amíg fel nem fedi és nyilvánosságra nem hozza az ördögök szarvait.

"Ki ne jövendölne,
ha szól az Úr, az Isten?" 1

"Jár-e együtt két ember,
ha nem értenek egyet?" 2

"Valóban, az Isten, az Úr
nem tesz semmit anélkül,
hogy szándékát el ne árulná
szolgáinak, a prófétáknak" 3

és így, Vassula, teáltalad nemcsak terveimet, hanem Szent Arcomat is kinyilvánítottam. És mindaz, amit megjövendöltem, megvalósul a maga idején. Ingyen kaptad az élet Szavát, hogy örökbe fogadjon és a részesedés által istenné tegyen téged. 4

A Sátán azonban újból meg fogja látogatni enyéim lelkét, mert ismeri tudatlanságukat, és arra csábítja őket, hogy kövezzenek meg téged az én nyelvezetem miatt.

Ó, bárcsak békét kötne a világ Háromságos Szentségemmel, akkor megértenék, amit mondok.
Megígérem neked, és a te mennyei Atyád az, aki szól most hozzád, az Egy, akiről egyszer ezt mondtad: "Tudom, hogy én vagyok mennyei Atyám gyengéje, de nekem is Ő a gyengém." Ő mondja most tehát isteni szeretettől égve: "Továbbra is be foglak takarni édességemmel, és kegyesen kibontakoztatom benned. Még többet adok magamból neked, és eltöltöm lelkedet édes táplálékhoz hasonlóan, hogy te is többet adj magadból nekem, ily módon egy lélekké válva velem, az Istennel. Azután újból elküldelek felékesített adományként a nemzetekhez, hogy jóságosan tanítsd és indítsd őket gyermeki szeretetre irántunk, kitágítva szívüket, hogy még többet fogadhassanak be belőlünk és mindabból, ami isteni. Akkor abban a háborítatlanságban, amelybe lelküket helyezem, egyszerre mindent a mi világosságunkban fognak látni, és legyőzik a Sátán kísértéseit. Attól fogva a "részesedés által" őket is "isteneknek" mondják, és velünk együtt fognak uralkodni."

Most megadtam neked, és rajtad keresztül másoknak, hogy megértsétek, milyen helyzetben vagy.
Nemzeteket gyógyítok meg azok szenvedése és áldozata révén, akiket kiválasztottam, bár ők gyakran jönnek hozzám panaszkodva, hogy talán hiába küzdöttek, és a semmiért fáradoztak. Mindent megtettek, ami el volt rendelve számukra, dicsőítettek engem, mert folytonosan az én gondoskodásom alatt álltak szemlélődésük idején.

Ez az igaz teológia felemeli a lelkeket és felrepíti őket a harmadik mennybe, előre megízlelteti velük az örök boldogságot, és mialatt természetfeletti módon szólok hozzájuk, megtisztelem őket azzal, hogy láthatják örökségüket és a szentek örökségét. Míg az én karomban pihennek, megáldom őket, felélesztem bennük tüzemet, hogy buzgón és félelem nélkül menjenek és hirdessék Szavamat.


Áldott az Isten, áldott az Ő Szent Neve,
mert jóságosan felfedi szándékait
követeinek, a szeleknek.
Fényességes ruhába öltözve
Őfensége felfedi előttük elszántságát.

Háromszorosan Szent Istenemhez
kiáltok nyomorúságomban,
és Ő mint hirtelen érkező szélroham,
leereszkedik hozzám, felvirágoztat engem,
és én kinyílt virágként
befogadom isteni világosságát.

Az Isten énekelt nekem és nektek is,
mindahányan csak vagytok, drága testvéreim!

Kinyilvánította irántunk irgalmát az Isten,
aki a kerubok felett trónol.

Senki ne mondja ezért:

"Nem láttam házamban
Istenünk megmentő hatalmát",
mert ragyogás és fenség kíséri jelenlétét.

Mert eljön, eljön hozzátok,
és nem azért hogy megítéljen, még nem,
hanem, hogy istenivé tegyen titeket.

Boldog vagy, Vassula?

A boldogságnál is több az, amit érzek!
Palántaként ültettél el házadban,
és én a Te udvarodban virágoztam ki,
hogy hirdessem nagyságodat.
Hogy ne lennék boldog a Te karodban?

Boldogságomat nem veheti el senki,
sem üldözés vagy sértés,
sem rágalom vagy bántalom.
Darabokra téphet a rám szabadított pokol,
de a boldogságot,
mit Te adtál és most is adsz nekem,
nem veheti el senki.

Tanulja meg végre a Föld,
kicsoda az Isten, és dicsérje az Ő Nevét!

Ó legyen áldott a Te Neved
mindörökké!

Én pedig ezt mondom: Irgalmamra és hűségemre esküdtem meg, hogy továbbra is jobb kezemben tartalak téged, végtelen örömet és az örök boldogság ízét adva jelenlétemmel neked. Továbbra is tanácsadód és boldogságod leszek, én gyermekem. Szakadékok omolhatnak rád és fekete felhők takarhatnak be, göröngyök hullhatnak rád, de én megígérem, hogy te sértetlen maradsz, és világosságom egyre erősebben fog rád ragyogni.

Nyugtasson meg téged az én olajom! Elhatároztam, hogy irgalmam kinyilvánításával megmentem ezt a nemzedéket. Legyetek ezért boldogok ti mindannyian, akik hangom dallamát halljátok és teljetek el velem, a ti Istenetekkel!


1 Ám 3,8.
2 Ám 3,3.
3 Ám 3,7.
4 vö. Zsolt 82,6; Jn 10,33-36; 2Pt 1,4

previous index next